Aromaterápia

„És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.”

/Jelenések Könyve 22:2., Károli Biblia/

Mi is az az aromaterápia?

Aromaterápiának nevezzük a tiszta, hamisítatlan illóolajok, hidroszolok és más illatos növényi anyagok terápiás célú felhasználását az egészség és a jólét elősegítésére.

Bár az aromaterápia kifejezést először 1928-ban René-Maurice Gattafossé, francia vegyész használta, valójában ez egy nagyon régi gyógymód, melynek alapjait már az ókori civilizációk is alkalmazták.

Az ókori egyiptomiakat tartják az aromaterápia feltalálóinak. Különböző feljegyzéseket olvashatunk gyógyításaikról, vallási szertartásaikról vagy gondoljunk akár Kleopátra rózsa- és jázminolaj fürdőire, amit Antonius elcsábításához használt. Régészek a régi sírkamrákban is találtak olajmaradványokat. Tutanhamon 1922-ben feltárt sírkamrájában, melyet i.e. 1320-ban építettek, nárdusolajat és fenyőtömjént tartalmazó vázákra és edényekre bukkantak. Az egyiptomiak előszeretettel használtak a cédrusfa, szegfűszeg, szerecsendió és mirha olajokat is halottaik balzsamozásához.

Ugyanerre az időre tehető, hogy az ókori kínaiak is felfedezték az aromás olajok előnyeit. Csak említésképpen, i.e 2700 körülre tehető a Nagy Gyógynövénykönyv keletkezése, amely 365 féle gyógynövényt és annak számos felhasználási módját sorolja fel. Az ókori görögöknél pedig még Hippokratész is foglalkozott az illóolajok jótékony hatásaval.

Az évek, évtizedek során egyre többször találkozhatunk a szakirodalmakban különböző növények desztillálásával, gyógyítási és vallási célokra való használatával. Az újkorban az olajok a parfümkészítés alapjaivá váltak, így került Gattafossé is kapcsolatba velük. Megalkotta az első könyvet az aromaterápiáról, illatos növények használatáról, azoknak sebgyógyító, fertőtlenítő hatásiról.

Az aromaterápia szó szerinti fordításban egy olyan kezelést jelent, ami illat segítségével fejti ki gyógyító hatását. Ez igaz, azonban ebből ered a legtöbb félreértés is ezen a téren. Az aromaterápia sokkal több, mint egyszerű illatolás. Annak ellenére, hogy minden olajnak megvan a maga sajátos illata, amik az agyunk limbikus részére hatnak, az esszenciális olajok különböző tulajdonságokkal bírnak, amik ahogy bekerülnek az emberi szervezetbe megkezdik jótékony hatásukat.

Esszenciális olajok

Az illó-, másnéven esszenciális olajok, olyan aromás anyagok, melyet a növények virágából, magjából, leveléből, szárából, kérgéből, gyantájából, gyökeréből nyernek ki vízgőz desztillációval vagy a citrusfélék héjából, néhány kéregből hidegsajtolással. Az olajok a világ minden pontjáról származhatnak, hiszen minden növény más tulajdonságokkal rendelkezik, máshol érzik jól magukat, máshol teremnek meg a Földünkön. Az esszenciális olajok alapjait szolgáló növények beszerzése nagyon nagy odafigyelést, feldolgozásuk pedig kellő szakértelmet kíván. Fontos megjegyezni, hogy sajnos az esszenciális olajokat is hamisítják, gyakran tartalmaznak mesterséges kémiai illatanyagokat, így csökkentve a néha nagyon magas piaci árat. Ahhoz, hogy tényleg terápiás hatásúak legyen az illóolajaink kiváló minőségűnek, tisztának, valódinak és minősítettnek kell lenniük!

Figyelmeztetés:

Egyes illóolajok mérgezőek lehetnek, mások megperzselhetik bőrünket, ezért otthoni használat előtt mindig konzultálni kell szakemberrel!

Hidroszolok

A hidroszolok az aromaterápia legfiatalabb gyermekei, hiszen csak az elmúlt 20-25 évben kezdtek intenzív kutatásokat végezni a használatukkal kapcsolatosan. Bizonyos növényeken végzett hidrodesztilláció során ahogy a víz és az esszenciális olajok elválnak a visszamaradó víz aromás lesz és sokkal kisebb koncentrációban tartalmazza az illóolajok bizonyos összetevőit. Ezt a vizet nevezzük hidroszolnak, azaz aromás víznek. A minőség és a tisztaság a hidroszolok esetében is nagyon fontos, azonban nagy különbségek vannak az illóolajok és a hidroszolok egyéb tulajdonságai között. Nagyon kevés illóolaj tud megromlani (egyedüli problémát a citrus- és fenyőolajok oxidációja jelenthet ezen a téren), ezzel szemben a hidroszolok sajnos könnyen tönkremennek, baktériumok telepednek meg bennük. A csírásodás veszélye miatt sok gyártó egy kis mennyiségű tiszta alkoholt kever. Ez az eljárás bizonyára helyes, azonban, ha van tudomásunk róla, terápiás hatásait ennek tudatában kell értékelnünk. Én azt tanácsolom, ha van rá lehetőségünk törekedjünk a kisebb mennyiségű, de teljesen tiszta hidroszolok beszerzésére, használatára. Igazi hidroszol vásárlásakor néhány kérdésre érdemes odafigyelnünk:

• Ez valódi hidroszol, amely az illóolajok vízgőz desztillációjánál jött létre, vagy csak víz, amihez illóolajat kevertek?
• Hogyan tárolják és szállítják őket?
• Milyen idős a hidroszol, mióta tárolják a boltban? Mikor jár le a szavatossága?
• A beszállítónk rendelkezik-e a lepárlás részleteivel? Mikor, hol desztillálták? Első vagy másodlepárlásból származik?
• Adtak-e hozzá tartósítószert (például etil-alkoholt, grapefruitmag-kivonatot vagy bármilyen vegyi anyagot)?

A hidroszol stabilitása növelhető, ha ugyanazon növényből kivont esszenciális olajat adunk hozzá. Ilyenkor használat előtt mindig fel kell rázni az üvegcsét a jobb hatás elérése érdekében.

Érdekesség, hogy néhány hidroszol még főzéshez is felhasználható: előszeretettel adnak például rózsavizet a marcipánok elkészítéshez.